Heit Lóránd és a 2017-ben általa létrehozott Bakator Szövetség érdeme, hogy a bakator szőlőfajták és a fajtiszta bakator borok 140 év után ismét jelen lehetnek az Érmelléken. Lóránd úgy véli, hogy a jövő a természetes, kézműves boroké, és ezen belül a piros bakator kiemelkedő szerephez juthat az Érmelléken. Lóránd nem szőlész-borász családból származik, de gyermekkora óta tanulta meg a borkészítést nagyszüleitől és édesapjától. A családja származása a Berettyó-völgyből, Szentjobbról vezethető vissza, ahol az ősi borászat hagyományait tisztelik.

Lóránd vallja, hogy a borászat az Érmelléken sokkal inkább a szőlőtermesztés folytatásáról szólt, mint a professzionális borkészítésről, amit a trianoni béke és a kommunizmus rombolt meg. Az új nemzedék, aki szőlész- és borászképzéseken sajátíthatja el a tudományokat, a rendszerváltás után kezdett el fejlődni. Lóránd iskolai évei alatt, Debrecenben tanult etnográfiát, és közben egyre inkább érdeklődött a szőlészet és borászat iránt. 2006-ban kezdte el a bakator szőlő történetével és visszahonosításával foglalkozni, és már 2009-ben saját borait készítette el királyleányka és muskotály szőlőkből.

A borászatát 1981-ben vásárolták, és a pincét azóta is használják. Lóránd gyermekként emlékszik vissza a szüretelésre és a borászat életére. A család hagyományos, természetes borkészítést alkalmaz, amely nem igényel modern hűtési vagy fűtési rendszereket. Az első borait 2009-ben készítette, és azóta is fenntartja a kézműves borkészítést. Ma már mintegy 3,5 hektáron dolgozik, a szőlőfajták között szerepel a királyleányka, muskotály, bakator, zöld veltelini és kadarka.

Heit Lóránd a bakator szőlőfajta iránti kutatásait is folytatta. 13 évvel ezelőtt találkozott először a bakatorral Avasújvárosban, ahol sikerült megtalálniuk a fajta legfontosabb génállományát. Ennek hatására alapította meg a Bakator Szövetséget, amely a fajta népszerűsítését és termesztését segíti, nemcsak az Érmelléken, hanem a Kárpát-medencében is. Lóránd szerint az érmelléki borászatok jövője abban rejlik, hogy képesek lesznek megkülönböztetni magukat a környező borrégióktól. A bakator és királyleányka fajták felkarolása, valamint a helyi borturizmus fejlesztése kulcsfontosságú ebben a fejlődésben.