Kun Barna igazi diószegi borász, aki beleszületett a szőlőbe: apja, nagyapja is szőlővel és borral foglalkozott. Ma is minden tőkét maga metsz, kapál, kötöz – felesége, Karolina és fia, Lehel is aktívan részt vesz a fél hektáros birtok munkáiban. Barna nem munkának, hanem hobbinak tekinti a borászatot, amiben kikapcsolódik. Korábban nagyobb, egyhektáros területük is volt, de mára tudatosan csak annyit tartanak fenn, amit idegen segítség nélkül, családi összefogással el tudnak látni.
Főként fehérbort készít – királyleányka, cserszegi fűszeres, ottonel muskotály és sauvignon blanc terem a szőlőjében –, de a kereslet miatt minden évben vásárol egy-egy tonna kékszőlőt is Hegyközszentimréről, hogy vörösbor és rozé is kerüljön a palettára. Évente 3-4 ezer litert készít, főleg folyóborként értékesíti, de törzsvásárlóinak 200–250 palackot is tölt, címkéz.
Borait részben fahordókban, részben inox tartályokban tárolja – bár a régi pince hangulatához jobban illenek a hordók, a modern tartályokkal könnyebb megőrizni a bor illatát, színét, aromáját. A pince egyébként több mint kétszáz éves, Karolina hozománya. Egykori gazdája, Szűcs József – Barna apósa – 1973-ban vásárolta a híres diószegi pincesoron. Azóta családi események, vendéglátások, ünnepek helyszíne, amit a régi borászati eszközök és emlékek tesznek még különlegesebbé.
Barna a jövőt a fiában látja: szőlőt újra csak akkor telepítenek, ha Lehel is vállalja a teljes munkát. A gazdálkodást ma már csak gépesítéssel lehet bővíteni, a munkaerőhiány Diószegen is súlyos. Azt mondja, a szőlőben nem az ültetés a nehéz, hanem az évekig tartó, folyamatos gondozás. De bármilyen nehézség is jön – legyen jégverés vagy terméskiesés – Kun Barna filozófiája egyszerű: fel kell állni, és menni kell tovább. Mert a bor, a szőlő és a család – ezek adják az élet igazi ízét.
